Magyar szerkezettár
🪄 



    lő
    
      
      
    
    
      ts (és tn)
      ige
    
    
1.
      
        (tn is
)
      
      lőfegyverből lövedéket röpít (vhova, valamibe).
      célba lő; nyilat lő valamibe.
    

    
2.
      
<állatot> lövedékkel elejt.
      nyulat lő.
      
 | 
        
<valakinek vmely testrészébe> lövedéket bocsát (, s ezzel megöli).
        főbe lő valakit.
      
    

    
3.
      lőfegyverrel folyamatosan lövedéket bocsát valakire, valamire.
      lövik a várost.
      
 | 
        így valamilyenné tesz valakit, valamit.
        halomra lőtték őket.
      
    

    
4.
      
        (tn is
)
      
      sp
      a labdát, a korongot nagy erővel (a kapura) rúgja, dobja, üti.
      gólt lő; a kapu fölé lő.
      
        
 ▸
annak már lőttek  lőttek neki
      
    

    
[
      fgr
    ]

  


____________________



    öl1

    
      
      
    
    
      ts
      ige
    
    
1.
      
        (t. n. is
)
      
      
<rendsz. nem meghatározott személyt, állatot> életétől megfoszt.
      embert öl.
      
 | 
        
          (t. n.)
        
        táj
        disznót öl.
      
    

    
2.
      
        (t. n. is
)
      
      pusztító hatása van.
      az arzén lassan öl.
    

    
3.
      túlzó
      
 | 
        gyötör, kínoz.
        öli a bánat.
      
      
 | 
        
          
 ▸
öli magát
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
egymást ölik
        
      
    

    
4.
      
        
 ▸
valamibe öl valamit
      
    

    
5.
      
        
 ▸
valamibe öli a bánatát, fájdalmát 
      
    

    
[
      fgr
    ]

  

    öl2

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ülő ember combjától és hasától határolt homorulat.
      
        
 ▸
az ölébe hull
        
 ▸
ölbe tett kézzel
      
      
 | 
        irod
        a női ágyék tája a szeméremtesttel együtt v. az anyaméh szeméremtesttel.
      
      
 | 
        irod
        valaminek belseje, mélye.
        
          
 ▸
a természet lágy öle
        
      
    

    
2.
      a behajlítva fölemelt (két) kar és a mell alkotta öblös hajlat.
      ölben v. ölében viszi.
      
 | 
        
          
 ▸
ölbe való
        
      
    

    
3.
      
        
 ▸
ölre megy valakivel
      
    

    
4.
      rég
      hosszmérték: 6 láb, kb. 1,8 m.
      
 | 
        
          (jelzőként)
        
        két öl magas.
      
    

    
5.
      
        (gyak. jelzőként)
      
      négyszögöl.
    

    
6.
      
        (gyak. jelzőként)
      
      tüzelőnek való (hasáb)fából 4 m3.
    

    
[
      fgr
    ]

  


____________________



    gyilkol
    
      
      
    
    
      ts
      ige
    
    
1.
      
        (t. n. is)
      
      
(embert fegyverrel) szándékosan öl.
      
 | 
        biz
        
<kisebb állatokat> öldös, pusztít.
        gyilkolja a legyeket.
      
    

    
2.
      
        (t. n. is)
      
      sajtó
      emberhalált okoz.
      gyilkolt a villám.
      
 | 
        
          (t. n.)
        
        
          
 ▸
gyilkolni tudna a szemével, a tekintetével 
        
      
    

    
3.
      biz túlzó
      zaklat, gyötör valakit.
      
 | 
        tréf
        durván rongál, nyúz, nyű.
        gyilkolja a motort.
      
    

    
[↔gyilkos
]

  


____________________
ó/halomra
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ halom ⊕ -ra/-re




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]







    -ra/-re
    
      
      
    
    
      hat-rag
    
    
1.
      a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére.
      a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.
    

    
2.
      némely helyre be, ill. némely intézménybe.
      az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre.
      
 | 
        
          <helynévhez.>
        
        vácra, pécsre.
      
      
 | 
        valami színhelyére.
        
[megy] a fogadásra.
      
      
 | 
        
<kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására.
        
[jegyet vett] a bánk bánra.
      
    

    
3.
      vmely irányba.
      délre [néz].
    

    
4.
      vmely távolságot elérve.
      öt méterre [dobta].
    

    
5.
      vmely helyen.
      északra [szebb a vidék].
      
 | 
        
(valamitől) a jelzett távolságban.
        két araszra [ettől].
      
    

    
6.
      valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig.
      egy hétre [jött]; mára [elég].
    

    
7.
      vmely időbeli végpontban.
      holnapra [kész].
      
 | 
        valamennyi idő alatt elérhető távolságban.
        egy órányira [van innen].
      
      
 | 
        
          (
-szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel)
        
        vhányadik ízben, alkalommal (végül is
).
        elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].
      
    

    
8.
      ritk
      valamilyen módon.
      ütemre [lép]; marokra [fogja].
    

    
9.
      valaminek a hatására.
      hőre [meglágyul].
    

    
10.
      valamilyen céllal.
      
[az építkezés] megtekintésére.
    

    
11.
      valamilyen célra, valami gyanánt.
      
[hús van] ebédre.
      
 | 
        valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva.
        
[ruhát varrat] az esküvőre;
        ez a kabát esőre jó lesz.
      
    

    
12.
      valamilyen tekintetben.
      arcra [szép];
      termetre [nézve nagy].
    

    
13.
      eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva.
      darabokra [törik]; élesre [fen].
    

    
14.
      valakit ellátva.
      
[mos, főz] a bátyjára.
    

    
15.
      
        <vonzatként.>
      
      
[gondol] a múltra; [büszke] a fiára.
    

  




  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024